A pozitív viselkedés jó értelemben fontos, “alakítója” lehet az emberi kapcsolatoknak, elősegítője az elfogadottságnak, sikerességnek is. Ugyanakkor több probléma is adódhat:
Egyrészt, ha a pozitív viselkedés nem természetes lehetőségként, hanem “présként”, erőltetett elvárásként jelenik meg a személyiség számára. Ha akár a környezet, akár önmaga elvárásai miatt erőlteti, játssza valaki a pozitív hozzáállást.
Másrészt probléma az is, hogy sokan sokszor összekeverik a pozitívnak látszó kommunikációt (pl.: erőltetett mosolygás folyton), a pozitív viselkedést (pl.: mindig segíteni), illetve a pozitív személyiséget (pl.: fejleszti magát).
Az ilyen, nem hiteles pozitív viselkedés sokszor éppen az ellenkező hatást váltja ki. Elutasítást, távolságtartást, eredménytelenséget.
Arról nem is beszélve, hogy rettentően fárasztó tud lenni.

De nézzük is a tipikus, a kommunikációból, hozzáállásból is adódó csapdákat:
1. A felszínesség: Ismert a soha nem szűnő, ráfagyott mosoly, mögötte a felszíni pozitivitás – vállveregetés, szüntelen bólogatás, fürkésző, mégis üres tekintet. A látszólagos odafigyelés, érdeklődés.Közben kerülni a problémákat, sőt megelőzni, átsiklani felettük. Amikor nem számít semmi, csak a szerep, amit MUTATUNK magunkból. A hogyvagyremélemjól figyelmetlen szajkózása, ami a felszínen túl éppen azt üzeni a másiknak, hogy nem figyelnek rá igazából.
2. A túlzás: Már a megszólításokat, köszönéseket is túltolja. Félismerősét is drágacsillagomként üdvözli, ötféle kedves köszönéssel soroz meg mindenkit. Agyondicsér mindent, szívből, lelkesen. A közepes eredményt is irreálisan túlértékeli, neki minden fantasztikus, csodálatos, és elképesztő. Üres dicséreteket, nagyzolós fordulatokat ismételget a végtelenségig. Olyannyira, hogy környezete már meg sem hallja, és csak azt várja mindenki, hogy egyszer vége lehessen a vigyorgás, bólogatás, kézrázás szakadatlan, kimerítő áradásának.
3. A túlvállalás: A pozitívan “élő, tevékenykedő” ember csapdája.Amikor valaki erőn felül akar teljesíteni, megfelelni. Megoldásokat keres, segíteni akar, érdekeket egyeztetni. Közben észre sem veszi, hogy ő maga háttérbe szorul, alárendelődik, és idővel már a környezete természetesnek is veszi segítségét, alkalmazkodását. Közben ő elfárad, ki is merül akár.A nagy pozitívság közben már el is veszti saját véleményét, célját akár.
4. A hiteltelenség: A pozitív kommunikáció itt a hozzá nem értés, alkalmatlanság, inkorrektség elleplezésére is szolgál. A nagy szavak, öblös dicséretek, eltúlzott visszajelzések rengetege ellenére. Sokszor maga az eredménytelenség is árulkodó a pozitív szóözön ellenére. Ehhez társul még a be nem tartott ígéretek, soha meg nem valósuló tervek végtelen sorozata. Látszólag minden pozitív, csak fájóan hiányzik a valós tartalom.
5. Félrevezetettség: Amikor a szent Ügy mindenek felett, a személy nem fontos. Ahol a nagy remény, a hit kiiktatja az ésszerűséget. Amikor valaki hű követője, hordozója lesz elveknek, céloknak, hitvallásoknak – ezeket ajánlja, eszerint él, s úgy véli, megtalálta az igaz utat, megoldást. Teljes jó szándékkal képviseli mindezt, és erősen dolgozik mások boldoggá tételén, meggyőzésén. Nem is veszi észre, hogy mekkorát téved, mennyire nem pozitív, hanem szomorú erőlködés, amit ő csodás lehetőségnek tart.
6. Az önbecsapás: Amikor csak a személy önértéke számít. Ha valaki képtelen tisztába jönni saját képességeivel és korlátaival. Hittel, meggyőződéssel kezd bele eleve kudarcra ítélt vállalásokba. Küldetése van, pedig csak elküldik mindenhonnan. Így kialakít egy olyan hamis képet önmagáról, amely tévutakra viszi, és súlyos csalódásokba sodorja. Nincs megfelelő kontrollja, vagy nyitottsága arra, hogy reálisan mérje fel lehetőségeit.
7. Az eltévedés: Ilyenkor áll elő az a helyzet, amikor jó célok, nemes szándékok, remek tervek követése közben lassan elrontódnak a dolgok. Amikor nem érti meg valaki, hogy megváltoztak a körülmények, esélyek, és váltani, leállni kéne. Amikor a korábbi jó út erőltetése – immár a rosszá vált úton való kitartás nem segít, hanem vereséghez, ellehetetlenüléshez vezet. A pozitív erények, a szorgalom, céltudatosság, hajthatatlanság rossz eredményekhez vezetnek.