A te időd. Olyan lesz, amilyenre alakítod… Napsütéses, könnyed, biztató. Vagy szürke, nyomasztó, semmilyen.
Lehet elveszett idő – ami soha nem jön vissza, amit nem pótolhatsz, mert már nem a tiéd. Nem maradt nyoma, nem töltötted be, nem élted meg, csak hagytad, hogy elszivárogjon a semmibe. Hogy mi lehettél volna. Mi mindent csinálhattál volna. Mit kellett volna másként gyerekkel, pároddal, az egész történettel.
Elvesztegetett napok, de akár elvesztegetett évtizedek is lehetnek ezek. Figyelmetlenül átsodródva, homályos emlékeket idézgetve, vagy teljesen észrevétlenül. Az idővel a lehetőségek is eltűnnek. A mintha, majdnem, a szinte kibúvói kegyetlenül fedik el az eltűnő esélyeket.

Elveszhet minden, ha hagyod, hogy a bizonytalanság, a passzivitás töltse ki a neked rendelt időt. Ha nem éled át, hogy az időd egy lehetőség, amelyet Neked kell belaknod, megélned, kitöltened. Hogy a terveket neked kell megvalósítani, a feladatokat neked kell elvégezni, az örömöket neked lehet megélni.
Hiszen az időd halad. Üresen, vagy gazdagon. A te lehetőséged, ugyanakkor felelősséged.
A legegyszerűbb: élni kell, mégpedig ma. Nem holnap, majd, talán, hanem ma.Cselekedni, figyelni a másikra, adni, amiből lehet, és örülni annak, amit kaphatunk.
Meglátni a szépséget, megoldani a dolgokat, megfelelni kihívásoknak, tehetségednek.
Az elvesztegetett idő a passzív, örömtelen mindennapok csapdája. A mai kihívásoktól való szorongás bizonytalansága.
A felelősség elől való örökös menekülés.

Nem kell várni. Nem kell félni!
Aktívan élni, örülni, bátornak lenni a mában – ennyi csak, ami gazdaggá teszi az időt.