Jó érzés, nem is vitás. Rendes ebéd után kis szusszanás, mielőtt belevágnánk a délutáni feladatokba. A délelőtt is pörgős volt: oktatás, képzési anyagok átbeszélése, ehhez még tíz telefon, email zuhatagok …de hát ilyen ez, amikor az ember tolja a bizniszt…
Most kis szünet, aztán jönnek a délutáni tárgyalások – kora este lesz, mire hazaérek, jó is lesz kikapcsolni, rám fér majd a pihenés.
Nem önsajnálat ez, de hát van feladat bőven, és azért sem az időm, sem az energiám nem végtelen. De azért jó vagyok, bírom magam, jöhet is egy kis kávé, mielőtt…de vendég jön, na mindegy, meglátjuk.
Anna érkezik, az egyik legsikeresebb munkatársunk, néhány papírt akar aláíratni, és már rohanna is tovább.
Kávéval kínálom, köszöni ma már ivott kettőt, ügyfélhez megy, ott is kávézni fog. Hát jó.
Anna egyszerre értékesítőnk is, de saját csoportot is vezet. Hihetetlenül meggyőző, nem is tudom hogyan csinálja, semmi nagy technika, vagy szózuhatag, egyszerűen csak beszélget, figyel, mégis hitelesnek tartja mindenki.
Ráadásul mindig jókedvű, segítőkész, valahogy van ideje mindenkire, lendületben van, de mégsem kapkod.
Jól csinálja, nem is vitás. És csinos is. Elegáns, de olyan laza mégis. Jó ránézni.
Mesélem neki én is, hogy mennyi feladatom van mára, elismerően bólogat. És mosolyog.
És te, Anna, neked milyen a napod – kérdezem udvariasan.
Azt mondja, semmi extra, a szokásos ritmus.
Megértően bólogatok, hát persze. De mégis, akkor hová ez a sietség, kedves Anna?
Óh, mondja biccentve, hát ma fél hatkor keltem, reggelit csináltam, vittem a gyerekeket iskolába, aztán elmentem a piacra, aztán a postára, vártam a villanyszerelőt aki nem jött, közben megírtam a leveleket, bekészítettem a mosást, közben volt két fontos telefonom, aztán leugrottam a macskával az orvoshoz oltásra, utána találkoztam két új kollégámmal a vizsgáikat előkészíteni, most itt vagyok, megyek egy fontos tárgyalásra, utána az autót kell megnézetnem, mert valami szűrője beizélt, közben kijavítom a kollégám prezijét, aztán rohanok a gyerekekért, otthon kipakolom a száraz ruhákat, lesz még pár kemény telefonom, csinálok vacsorát, Marika átugrik összesíteni a heti teljesítményeket, kicsit beszélgetünk a gyerekekkel, azt muszáj, az a legjobb az egész napban, aztán még átfutom a holnapi ügyféllistát, aztán alvás. Akartam menni kicsit futni is, de az ma nem fért bele. Csukott szemmel tévézek még fél órát, utána helló..alvás. Nagyjából ennyi mára.
Nézek, és hallgatok. Kávét ugye nem kért Anna. Aláírom, amit kell. Mielőtt elsietne, kicsit megölelgetem.
Aztán csak nézek utána. Szusszanásnyi ideig.